Перевод: со всех языков на все языки

со всех языков на все языки

ὦ ϑεοὶ πατρῷοι

  • 1 πατρῲος

    πατρῲος, attisch auch 2 Endg., poet. und ion. πατρώϊος, väterlich, vom Vater herrührend, vom Vater ererbt, überkommen (Ammon. unterscheidet πατρῲα τὰ ἐκ πατέρων εἰς υἱοὺς χωροῠντα, πατρικοὶ δὲ ἢ φίλοι ἢ ξένοι, πάτρια δὲ τὰ τῆς πόλεως ἔϑη; vgl. B. A. 297 u. Herm. ad Eur. Med. p. 362), bes. von Gütern u. Besitzthum, σκῆπ τρον, τέμενος, ἔγχος, Il. 2, 46. 19, 387. 90, 391, ὅ τοι γενεῇ πατρώϊόν ἐστιν, Od. 1, 387, öfter, immer in der gedehnten Form, auch im fem, εὕδων ἐν γαίῃ πατρωίῃ, Od. 13, 188; πατρώϊον οἶκον, Hes. O. 374, ἀέϑ λων πατρωΐων, Pind. P. 4, 220, γαῖαν πατρωΐαν, Ol. 7, 75, u. öfter, auch πατρῴων οἴκων, N. 9, 14, πατρῴας γᾰς, P. 4, 290, u. so öfter, bes. im fem. Auch die Tragg. haben beide Formen, obwohl die kürzere vorherrscht, πατρωΐους δύας, πατρόϊον μόρον, Aesch. Ch 437; τὸν πατρῷον ἐς ϑρόνον καϑέζετο, Prom. 228, u. öfter in ähnlichen Verbindungen, aber auch μιαίνων παρϑενοσφάγοισιν ῥεέϑροις πατρῴους χέρας, Ag. 203. seine väterlichen Hände; Soph. κτῆσις, El. 1282, ϑρόνοι, 260, δόμος u. ä., auch οὐ πατρῴαν τὴν τέχνην ὲκόμπ ασας, 1492; πατρῴων ὁρκίων μεανημένος, des vom Vater abgenom menen Eides, Trach. 1213, γνώμης πατρῴας πάντ ' ὄπισϑεν ἑστάναι, Ant. 640, aber φόνοι πατρῷοι ist der am Vater verübte Mord, O. C. 994 El. 769, πατρῷ' ὁρῶσα πήματα, das Leid des Vaters, 250. In καϑ ηρέϑη παρῷος Οἰχαλία, Soph. Trach. 478, ist das vom Vater besessene, regierte Oech. bezeichnet, vgl. πατρῷον ἄστυ γῆς ἔχει O. R. 1450; Ant. 928; u. so ὦ πατρῴα γῆ ϑεοί τ' ἐγχώριοι, El. 67, u. öfter; vgl. ποῦ γῆς; πατρῴας εἴτε βαρβάρου, Trach. 235; auch Zeus heißt in Beziehung auf Herakles πατρῷος, 287. 750; allgemeiner ὦ ϑεοὶ πατρῷοι, El. 403 Phil. 921, die von den Vätern überkommen sind, die alten Götter des Geschlechtes; vgl. Ar. Vesp. 388; ἔστι σοι Ζεὺς πατρῷος; Plat. Euthyd. 302 b; Xen. Hell. 2, 4, 21 Cyr. 1, 6, 1 u. Sp., wie Plut. Alc. 2; εἴ τι κήδει τῶν πατρῴων ἀλφίτων, Ar. Nubb. 106; in Prosa: οἰκία, Plat. Charm. 157 e; κλῆρος, Legg. XI, 923 d; aber auch ἤϑη, IX, 855 a; ἀρχή, οἰκία, χώρα, Xen. An. 1, 7, 6. 3, 1, 11. 7, 2, 34; στρατηγήματα, Mem. 3, 5, 22; πατρῴα δόξα, Hell. 7, 5, 16; τὰ πατρῷα, das väterliche Erbe, oft bei den Rednern, Arist. pol. 5, 4 u. Sp. – 'Ημῖν πατρώϊόν ἐστι, Her. 9, 27, vgl. πάτριος u. πατρικός. – [Die mittlere Sylbe findet sich bei att. Dichtern zuweilen kurz gebraucht, vgl. Eur. Hec. 78 Troad. 164 Bacch. 1367 El. 1315, in Anapästen, und Alc. 259, im Choriambus.]

    Griechisch-deutsches Handwörterbuch > πατρῲος

  • 2 patrius

    pătrĭus, a, um [pater, patria] [st2]1 [-] qui vient du père, paternel. [st2]2 [-] qui vient des ancêtres, national, de la patrie, du pays natal. [st2]3 [-] héréditaire, inné, transmis, traditionnel.    - patrius amor, Cic.: amour paternel.    - patria benevolentia in liberos fratris, Tac.: bienveillance paternelle pour les enfants d'un frère.    - acerbitas patria, Liv.: rigueur paternelle.    - poenas patrias persequi, Cic. Phil. 13: venger un père.    - pedum dolore correptus est; patrius hic illi (s.-ent. erat), Plin. Ep. 1: il souffrait de la goutte aux pieds; il la tenait de son père.    - patrium (est) saevire Dahis, V.-Fl.: la cruauté est innée chez les Dahes.    - mos erat patrius Academiae, Cic.: c'était une coutume traditionnelle de l'Académie.    - patrium (s.-ent. nomen), Quint. 1: nom patronymique.    - patrias petiere Mycenas, Virg.: ils ont regagné Mycènes, leur patrie.    - patrio more, Curt.: suivant un usage national.    - patrius sermo, Cic. Fin. 1: langue maternelle, langue nationale.    - patrius casus, Gell. 4: le génitif (en gram.)    - dii patrii, Cic.: les dieux domestiques, les pénates --- cf gr. θεοι πατρῷοι.    - hoc patrium est, potius consuefacere filium sua sponte recte facere, quam alieno metu, Ter.: il est du rôle d'un père d'habituer son fils à bien agir de son plein gré plutôt que par la crainte d'autrui.    - patrati remedii gloriam penes Caesarem, Tac.: (ils répondirent) que si le remède était efficace la gloire en reviendrait à César.    - patria appellatio = patris patriae appellatio: titre de Père de la patrie.    - nihil honoris adjiciet mihi patria appellatio, Suet.: le titre de Père de la patrie n'ajoutera rien à mon honneur.
    * * *
    pătrĭus, a, um [pater, patria] [st2]1 [-] qui vient du père, paternel. [st2]2 [-] qui vient des ancêtres, national, de la patrie, du pays natal. [st2]3 [-] héréditaire, inné, transmis, traditionnel.    - patrius amor, Cic.: amour paternel.    - patria benevolentia in liberos fratris, Tac.: bienveillance paternelle pour les enfants d'un frère.    - acerbitas patria, Liv.: rigueur paternelle.    - poenas patrias persequi, Cic. Phil. 13: venger un père.    - pedum dolore correptus est; patrius hic illi (s.-ent. erat), Plin. Ep. 1: il souffrait de la goutte aux pieds; il la tenait de son père.    - patrium (est) saevire Dahis, V.-Fl.: la cruauté est innée chez les Dahes.    - mos erat patrius Academiae, Cic.: c'était une coutume traditionnelle de l'Académie.    - patrium (s.-ent. nomen), Quint. 1: nom patronymique.    - patrias petiere Mycenas, Virg.: ils ont regagné Mycènes, leur patrie.    - patrio more, Curt.: suivant un usage national.    - patrius sermo, Cic. Fin. 1: langue maternelle, langue nationale.    - patrius casus, Gell. 4: le génitif (en gram.)    - dii patrii, Cic.: les dieux domestiques, les pénates --- cf gr. θεοι πατρῷοι.    - hoc patrium est, potius consuefacere filium sua sponte recte facere, quam alieno metu, Ter.: il est du rôle d'un père d'habituer son fils à bien agir de son plein gré plutôt que par la crainte d'autrui.    - patrati remedii gloriam penes Caesarem, Tac.: (ils répondirent) que si le remède était efficace la gloire en reviendrait à César.    - patria appellatio = patris patriae appellatio: titre de Père de la patrie.    - nihil honoris adjiciet mihi patria appellatio, Suet.: le titre de Père de la patrie n'ajoutera rien à mon honneur.
    * * *
    I.
        Patrius, Adiectiuum, Paternel. vt Patria abligurierat bona. Terent. Il avoit despendu par friandise les biens que son pere luy avoit delaissez.
    \
        Patrius animus in liberos. Ci. Un courage et affection de pere.
    \
        Hoc patrium est, potius consuefacere filium Sua sponte recte facere, quam alieno metu. Terentius. C'est le faict d'un pere.
    II.
        Patrius, Adiectiuum: vt Mos patrius. Cic. La coustume du pays.

    Dictionarium latinogallicum > patrius

  • 3 πατρῲος

    πατρῲος, väterlich, vom Vater herrührend, vom Vater ererbt, überkommen; bes. von Gütern u. Besitztum; μιαίνων παρϑενοσφάγοισιν ῥεέϑροις πατρῴους χέρας, seine väterlichen Hände; πατρῴων ὁρκίων μεανημένος, des vom Vater abgenommenen Eides; φόνοι πατρῷοι ist der am Vater verübte Mord; πατρῷ' ὁρῶσα πήματα, das Leid des Vaters; auch Zeus heißt in Beziehung auf Herakles πατρῷος; allgemeiner ὦ ϑεοὶ πατρῷοι, die von den Vätern überkommen sind, die alten Götter des Geschlechtes; τὰ πατρῷα, das väterliche Erbe, oft bei den Rednern

    Wörterbuch altgriechisch-deutsch > πατρῲος

  • 4 πατρο-γενής

    πατρο-γενής, ές, väterliches Geschlechts, vom Vater stammend, einheimisch, πατρογενεῖς ϑεοί, = πατρῷοι, Soph. Ant. 938, v. l. προγενεῖς.

    Griechisch-deutsches Handwörterbuch > πατρο-γενής

  • 5 συγ-γίγνομαι

    συγ-γίγνομαι, später συγγίνομαι (s. γίγνομαι), mit od. bei Einem sein; bes. wie adesse, beistehen, ξυγεννοῦ πάτερ, φίλοις, Aezeh. Ch. 449. 454, vgl. 243, ὦ ϑεοὶ πατρῷοι, συγγένεσϑέ γ' ἀλλὰ νῠν, Soph. El. 403; Eur.; in Prosa γυναικί, einem Weibe beiwohnen, wie συνουσιάζω, Her. 2, 121; Xen. An. 1. 2, 12, zusammenkommen; Her. ἐς πόσιν 1, 172 τινί, mit Einem, Λακεδαιμονίοις, Ar. Equ. 465; ξυγγενέσϑαι ταῖς Νεφέλαισιν ἐς λόγους, Nub. 253; auch übertr., ἐννυχίαισι φροντίσι συγγεγένημαι, Equ. 1288; ὅπως μηδενὶ ξυγγένηται, Thuc. 2, 12; ἐνδείᾳ, Plat. Phil. 45 b; ἐάν τις ἐλευϑέρα δούλῳ ξυγγίγνηται, Legg. XI, 930 d, u. so öfter, wie γυναικί, Rep. I, 329 c; auch um den Unterricht Jemandes zu genießen, Schüler sein, Men. 91 e Alc. I. 118 c; περὶ τῶν τοιούτων Φιλολάῳ σογγεγονότες, Phaed 61 d, u. öfter; Xen. An. 2, 6, 17 Mem. 1, 2, 27. 61.

    Griechisch-deutsches Handwörterbuch > συγ-γίγνομαι

  • 6 ἀλλά

    ἀλλά, Conj., orig. neut. pl. of ἄλλος,
    A otheruise: used adversatively to limit or oppose words, sentences, or clauses, stronger than δέ:
    I in simple oppositions, but,
    1 after neg. clauses,

    οὐ κακός, ἀλλ' ἀγαθός Thgn.212

    ;

    οὐδὲ μὲν Ἕκτωρ μίμνεν, ἀλλ'.. ἐφορμᾶται Il.15.690

    , etc.
    b after a simple neg.,

    ἦ παραφρονεῖς; οὔκ, ἀλλ' ὕπνος μ' ἔχει Ar.V.9

    , etc.
    c freq. after οὐ μόνον, μὴ μόνον, with or without

    καί, οὐ μόνον ἅπαξ, ἀ. πολλάκις Pl.Phdr. 228a

    , cf. Th. 3.59, X.Mem.1.4.13, etc.; without

    μόνον, οὐχ ἑσπέρας, ἀλλὰ καὶ μεσημβρίας E.Fr. 1006

    : also after οὐχ (or μὴ ( ὅτι, οὐχ (or μὴ) ὅπως, either, not only.. but..,

    μὴ ὅτι ἰδιώτην τινά, ἀλλὰ τὸν μέγαν βασιλέα Pl.Ap. 40d

    ;

    μὴ ὅτι κατὰ τὸ σῶμα, ἀλλὰ καὶ κατὰ τὴν ψυχήν Id.Smp. 207e

    ; or, not only not.. but..,

    οὐχ ὅπως κωλυταὶ.. γενήσεσθε, ἀλλὰ καὶ.. περιόψεσθε Th.1.35

    ;

    οὐχ ὅτι ὠργίζοντο, ἀλλ' ἐζήλουν D.19.265

    ; the neg. form is ἀλλ' οὐδέ, μὴ ὅτι ὑπὲρ ἄλλου, ἀλλ' οὐδὲ ὑπὲρ ἐμαυτοῦ

    δίκην εἴρηκα Is.10.1

    , etc.
    2 in the apodosis of hypothetical sentences, still, at least,

    εἴπερ γάρ τε.. ἀλλά τε Il.1.82

    , etc.: in Prose, esp. ἀλλ' οὖν.. γε or

    ἀλλά.. γε, εἰ καὶ σμικρά, ἀ. οὖν ἴση γε ἡ χάρις Hdt.3.140

    ; εἰ μή (sc. ὁρῶ) , ἀλλ' ἀκούω γε, Pl.Grg. 470d, cf. Isoc.3.15,al.;

    εἰ μηδέν ἐστι τελευτήσαντι, ἀλλ' οὖν τοῦτόν γε τὸν χρόνον ἧττον ἀηδὴς ἔσομαι Pl.Phd. 91b

    (in later Gk. ἀλλά γε may be in juxtaposition,

    εἰ ἄλλοις οὐκ εἰμὶ ἀπόστολος, ἀλλά γε ὑμῖν εἰμί 1 Ep.Cor.9.2

    , and ἀ. γε δή is found with vv. Il. in Pl.Phdr. 262a); εἰ καὶ μετέχουσι.. ἀλλ' οὐ .. Arist. Pol. 1282a11:—less freq. after Conjunctions of Time, as

    ἐπεὶ δή Od.14.151

    ;

    ἐπεί S.OC 241

    .
    b after Hom., ἀ. is used elliptically, esp. with Advbs. of Time, ὦ θεοὶ πατρῷοι, συγγένεσθέ γ' ἀ. νῦν (sc. εἰ μὴ πρότερον, ἀ. νῦν γε) S.El. 411, cf. Ant. 552, E.Heracl. 565;

    ἀ. τῷ χρόνῳ Id.Med. 912

    ; ἐὰν οὖν ἀ. νῦν γ' ἔτι, i.e.ἐὰν οὖν [μὴἄλλοτε], ἀ. νῦν γε .. if then now at least ye still.., D.3.33, cf. Lys.10.15:—without an Adv. of Time, at least,

    ἡ δ' ἀ. πρός σε μικρὸν εἰπάτω μόνον Ar. Pax 660

    , cf. S.OC 1276, E.HF 331.
    3 sts.= ἀλλ' ἤ (q.v.), except, but, οὔτι μοι αἴτιος ἄλλος, ἀ... τοκῆε no one else, but.., Od.8.312;

    οὐδέ τις ἄλλη φαίνετο γαιάων, ἀ. οὐρανὸς ἠδὲ θάλασσα 12.404

    ;

    ἔπαισεν οὔτις ἀ. ἐγώ S.OT 1331

    ;

    ἡδέα.. οὐκ ἔστιν ἀ. τούτοις Arist.EN 1176a22

    , cf. 1152b30: cf. reverse process in our word but=be out, except:—sts. with force of after comparatives, τάφον, οὐκ ἐν ᾧ κεῖνται μᾶλλον, ἀ.ἐν ᾧ ἡ δόξα κτλ. not that in which they are lying, but far more.., Th.2.43;

    οὐχ ὅπλων τὸ πλέον, ἀ. δαπάνης Id.1.83

    .
    4 with neg. after an affirmative word or clause, to be rendered simply by not,

    ἀγαθῶν, ἀ. οὐχὶ κακῶν αἴτιον Lys.14.16

    ;

    τῶν σπουδαίων, ἀ. μὴ τῶν φαύλων Isoc.1.2

    ;

    ἐκεῖθεν, ἀ. οὐκ ἐνθένδε ἡρπάσθη Pl.Phdr. 229d

    :—after a question, τί δεῖ ἐμβαλεῖν λόγον περὶ τούτου, ἀ. οὐχὶ προειπεῖν; X.Cyr.2.2.19, cf. Isoc.15.229, etc.
    b without neg.,

    μικρὸς μὲν ἔην δέμας, ἀ. μαχητής Il.5.801

    .
    II to oppose whole sentences,but, yet:
    1 freq. in transitions, as Il.1.135, 140, etc.; ἀ. καὶ ὥς .. 1.116; ἀ. οὐδ' ὥς .. Od. 1.6:—after Hom. in answers and objections, nay but.., well but.., freq. with negs., esp. in making and answering objections, Ar. Ach. 402, 407; also in affirmative answers, Pl.Prt. 330b, Grg. 449a, etc.:—repeated in a succession of questions or objections, πότερον ᾔτουν σέ τι.. ; ἀ. ἀπῄτουν; ἀ. περὶ παιδικῶν μαχόμενος; ἀ. μεθύων ἐπαρῴνησα; X.An.5.8.4, cf. Pl.Thg. 123e, Isoc. 17.47; ἀ. μήν .., answered by .., Arist.Pol. 1287a23:—in vehement answers Pl. often uses νὴ τοὺς θεοὺς ἀ..., μὰ Δἴ ἀ .., Grg. 481c, Phlb. 36a, cf. Alc.1.110b, c:—at beginning of speech, to introduce a general objection, Od.4.472, cf.X.Smp.1, Men.Georg.22.
    2 with imper. or subj., to remonstrate, encourage, persuade, etc., freq. in Hom., ἀ. ἄγε, ἴθι, Il.1.210, 11.611;

    ἀ. ἴομεν 6.526

    ;

    ἀ. πίθεσθε 1.259

    ; after voc.,

    ὦ Φίντις, ἀ. ζεῦξον Pi.O.6.22

    , cf. Tyrt. 10.15, etc.; answered by a second

    ἀ., ἀ. περιμένετε. ἀ. περιμενοῦμεν Pl.R. 327b

    ;

    ἀλλ' ἕρπεθ' ὡς τάχιστα S.OC 1643

    , cf. Ant. 1029, etc.
    3 to break off a subject abruptly,

    ἀ. τά γε Ζεὺς οἶδεν Od.15.523

    ; ἀ. ταῦτα μὲν τί δεῖλέγειν; S.Ph.11, cf. Tr. 467, etc.
    4 in resuming an address after parenthesis, Pi.O.2.12, 4.7.
    5 in elliptical phrases, οὐ μὴν ἀ., οὐ μέντοι ἀ ... it is not [so], but.., ὁ ἵππος πίπτει καὶ μικροῦ αὐτὸν ἐξετραχήλισεν· οὐ μὴν [ἐξετ ραχήλισεν] ἀ. ἐπέμεινεν ὁ Κῦρος it did not however [throw him], but.., X.Cyr.1.4.8;

    οὐ μέντοι ἀ. Pl.Smp. 173b

    ;

    οὐ γὰρ ἀ. Ar.Ra.58

    , 498:—after

    δέ, ὑμεῖς δέ μ' ἀ. παιδὶ συμφονεύσατε E.Hec. 391

    .
    III when joined with other Particles, each retains proper force, as,
    1 ἀλλ' ἄρα, used by Hom. in transitions, Il.6.418, 12.320, etc.; later, to introduce an objection, Pl. Ap. 25a; in questions, ἀλλ' ἆρα .. ; Id.R. 381b.
    2 ἀλλ' οὖν, concessive, at all events, Ar.Ra. 1298;

    τοὺς πρώτους χρόνους ἀ. οὖνπροσεποιοῦνθ' ὑμῖν εἶναι φίλοι Aeschin.3.86

    ; well then, Pl.Prt. 310a; but then, however, with γε following, Hdt.3.140, S.Ant.84, E.Cyc. 652, Isoc.3.18, etc.; ἀλλ' οὖν γε in apodosi, v. supr. 1.2.
    3 ἀλλὰ γάρ, freq. with words between, but really, certainly, as ἀλλὰ γὰρ Κρέοντα λεύσσω.., παύσω γόους, but this is irreg. for ἀλλά, Κρέοντα γὰρ λεύσσω, παύσω γόους, E.Ph. 1308, cf. S.Ant. 148; for the reg. order cf. S. Ph.81, E.Heracl. 480, Med. 1067; freq. elliptical, the Verb being understood, Hdt.8.8, A.Pr. 941, S.Ant. 155: in Hom. only with negs.,

    ἀλλ' οὐ γάρ Il.7.242

    , Od.14.355, al., cf. S.OT 1409; ἀ. γὰρ δή, ἀ. γάρ τοι, S.Aj. 167, Ph.81.
    4 ἀ. εἰ .. quid si.. ? Il.16.559.
    5 ἀ. ἦ in questions, chiefly of surprise or remonstrance, A. Ch. 220, S.El. 879, Ar.Ach. 1111; ἀλλ' ἦ, τὸ λεγόμενον, κατόπιν ἑορτῆς ἥκομεν; Pl.Grg. 447a, cf. Prt. 309c.
    6 ἀ. followed by strengthening Particle,

    ἀλλ' ἤτοι μὲν ταῦτα θεῶν ἐν γούνασι κεῖται Il. 17.514

    ; esp. c. imper., 1.211, al.;

    ἀλλά τοι Od. 15.518

    , A.Pers. 795, etc.; ἀ. μέντοι, with or without γε, Pl.Smp. 214e, Hp.Ma. 287d, al.; ἀ. μήν, v. μήν; ἀ. δή, mostly with words between, S. Aj. 1271, OC 586, Isoc.4.109, etc.; without intervening words, Pl.Ap. 37c, al.;

    ἀ. δῆτα Id.Hp.Ma. 285c

    ;

    ἀ. μὲν δὴ καὶ αὐτός Id.Tht. 143b

    , cf. S.El. 103.
    IV = et quidem, Olymp. in Mete.1.13, al.

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀλλά

  • 7 μητρῷος

    μητρῷος, [dialect] Dor. [pref] ματρ-, α, ον, [var] contr. for μητρώϊος (q. v.),
    A of a mother,

    αἷμα A.Eu. 230

    ;

    τὰ πατρῷα καὶ μ. πήματα S.OC 1196

    ; μ. δέμας, periphr. for τὴν μητέρα, A.Eu.84;

    οἱ πατρῷοι καὶ μ. θεοί X.Cyn.1.15

    , cf. IG3.235; μ. τροφή, γάλα, Sor.1.86, 87;

    μ. κληρονομία PSI1.66.2

    (v A. D.);

    τὰ μ. PMasp. 6 ii 91

    (vi A. D.).
    2 τὸ μ. μόριον, = μήτρα, Hp.Epid.6.5.8.
    II Μητρῷον (sc. ἱερόν), τό, temple of Demeter, Clitodem.1: more freq. temple of Cybele, esp. at Athens, where it was the depository of the state archives, D.19.129, Aeschin.3.187, Chamael. ap. Ath.9.407c, IG22.463.28.
    2 Μητρῷα (sc. ἱερά), τά, the worship of Cybele, D.H.Dem.22, Plu.2.407c, IG12(7).237.64 ([place name] Amorgos).
    b Μητρῷα, τά, music played in her honour, Duris 16 J.; in full, τὰ M.

    μέλη D.H.2.19

    ; τὸ M.

    αὔλημα Paus.10.30.9

    .
    3 Μητρῷος, ὁ (sc. μήν), month in Bithynia, Hemerolog.Flor.

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μητρῷος

См. также в других словарях:

  • Penátes — PENÁTES, ium. 1 §. Namen. Diesen haben sie nach einigen von penitus, eo, quod penitus insideant, daher sie auch Dii penetrales genannt werden, oder von Penu, sofern solches alles dasjenige bedeutet, wovon wir leben, Cicero de N.D. l. II. c. 27.… …   Gründliches mythologisches Lexikon

  • MALACHBELUS — Solis apud Palmyrenos olim, ubi quoque cultus, nomen: quasi Rex Belus. Nam Belum Syri et Phoenices et multi alii in Oriente populi praecipuô cultu dignabantur, quem Saturnum et Solem esse volebant: et quidem, commune hoc cum esset omnium fere… …   Hofmann J. Lexicon universale

  • αλλά — (I) (Α ἀλλά) αντιθετικός σύνδεσμος με τον οποίο εισάγεται λέξη, φράση ή πρόταση που εκφράζει αντίθεση, περιορισμό ή διαφορά προς προηγούμενα μέρη τού λόγου ισοδυναμεί με το «μα», «όμως», «μολαταύτα», «παρά», «πάντως», «ωστόσο», «μόνον». Α. Η… …   Dictionary of Greek

  • συγγίγνομαι — και ιων. τ. συγγίνομαι Α [γίγνομαι] 1. γεννιέμαι συγχρόνως με άλλον 2. αρχίζω να υπάρχω συγχρόνως με κάτι άλλο 3. συναναστρέφομαι με κάποιον 4. (για μαθητή ή οπαδό) μαθητεύω κοντά στον δάσκαλό μου («Πρωταγόρας... διαφθείρων τοὺς συγγιγνομένους… …   Dictionary of Greek

  • μύχιος — α, ο (Α μύχιος, ία, ον, θηλ. και ος) [μυχός] αυτός που βρίσκεται στο βάθος, εσωτερικός, εσώτατος, βαθύς, κρυφός, απόκρυφος (α. μύχια σκέψη» β. «μυχίη καταλέξεται ἔνδοθεν οἴκου», Ησίοδ.) αρχ. 1. αυτός που σχηματίζει βαθύ κόλπο, μυχό, βαθύκολπος… …   Dictionary of Greek

  • Πενάτες — Οικιακές θεότητες των Ρωμαίων. Κάθε οικογένεια είχε τους δικούς της Π., τους οποίους κληρονομούσε μαζί με την πατρική περιουσία. Το όνομα Π. συνδέεται με τη λέξη penus (ή penetral), όρο που δήλωνε τα εσώτατα του σπιτιού και το μέρος όπου… …   Dictionary of Greek

  • πατρώος — α, ο / πατρῷος, α, ον και πατρώιος, και επικ. και ιων. τ. πατρώιος, η, ον, και πατρόιος, και βοιωτ. τ. πατροῑος και πατρούεος, ον, ΝΜΑ ο προερχόμενος από τους προγόνους, πατροπαράδοτος, κληρονομικός («πατρῴα δόξα», Ξεν.) αρχ. 1. αυτός που ανήκει… …   Dictionary of Greek

  • Домашние боги — (dii domestici, familiares, patrii, πατρωοι, γενέθλιοι) боги покровители семейного очага. Эмблемой Д. богов был священный огонь, который постоянно поддерживался на алтаре в доме каждого грека или римлянина; жрецом их был глава семьи; вступить в… …   Энциклопедический словарь Ф.А. Брокгауза и И.А. Ефрона

  • μητρώος — α, ο (ΑΜ μητρῷος, ῴα, ον) αυτός που ανήκει στη μητέρα ή προέρχεται από τη μητέρα, μητρικός («οἱ πατρῷοι καὶ μητρῷοι θεοί», Ξεν.) νεοελλ. 1. το ουδ. ως ουσ. το μητρώο κατάλογος που τηρείται από το κράτος, τους δήμους και τις κοινότητες και στον… …   Dictionary of Greek

Поделиться ссылкой на выделенное

Прямая ссылка:
Нажмите правой клавишей мыши и выберите «Копировать ссылку»